Történetünk
Családias magántanyánk kellemes, nyugodt környezetben Kaposvár határán helyezkedik el.
Állatszeretetemmel megbabonáztam az egész családot, így kis gazdaságunkat a 2000-es évek elejétől a családom minden tagja építgeti, szépítgeti, támogatja. Jómagam 2011 óta, agrártanulmányaim kezdetétől igyekszem a mezőgazdaság minden vertikumában tudatosan is kipróbálni magam.
Ebből egy kis szeletet kapott a növénytermesztés, zöldség- és gyümölcstermesztés, főbb tevékenységünk pedig az állattartás- tenyésztés.
Célunk hagyományos magyar állatfajták fenntartása, tenyésztése. Lóállományunk főként őshonos fajtájú kisbéri félvérekből valamint egy arab félvérből áll. 2014-től a Kisbéri félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület tagjaként, kistenyésztőként tevékenykedem, gondoskodva az utánpótlásról is, egy saját tenyésztésű, nevelésű lónál kívánni sem lehet jobbat.
A lovak mellett magyar agár, magyar parlagi kecske, magyar óriásgalamb, fehér- sárga és kendermagos tyúkok, kopasznyakú tyúkok, gyöngytyúkok, fürjek is a tanya lakói.
Rólam - avagy a lovak és én
Jelenleg a Tanya működtetése mellett a Kisbéri félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesületnél dolgozom valamint igényes hobbilovasok oktatásával foglalkozom Kaposváron és környékén. Ahhoz azonban, hogy a hobbim a munkámmá válhasson hosszú út vezetett. Kezdjük is a legelején.
Talán két éves lehettem, mikor először lovon ülhettem, ez volt minden vágyam. Nem is igazán a lovaglás, sokkal inkább, hogy közelről csodálhassam őket. 1995-ben kezdtem el rendszeresen lovagolni a kaposvári Zrínyi Lovasiskolában (ma Korona Póni Klub), idősebb Kiss János kezei alatt. Talán az utolsó generációként. Persze, mint minden kislánynak nekem is volt kedvenc lovam, kár volna nem megemlíteni őt. Az angol telivér Tündér bizony tett róla, hogy a lovasa jó egyensúlyban legyen, nem a mai iskolaló kategória volt. A lovardát környékező fák akkoriban még igen kicsik voltak, Tündért pedig rettenetesen zavarták a kamionok. Meg sem tudom számolni, hányszor ágaskodott fel alattam és én hányszor vertem be az orrom a sörényélébe. Ettől függetlenül imádtam őt, rajta tanultam meg nyergelni, kantározni, fáslizni, ő indított el a lovaglás rögös útján. Innentől nem volt megállás, tudtam, hogy felnőttként ezzel szeretnék majd foglalkozni, a lovak az életem részévé váltak.
2002-től Somogysárdon lovagolhattam a BRFK Lovasbázisán, ahol -nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legjobb kezekben voltam - Lukács Lórinál. Lóri a ménes belovaglója, military lovasa volt. Napi 5-6 ló volt ráosztva, így nagyon örült neki, mikor ott voltam és segítettem a lelovaglásukban. Közben rengeteget fejlődtem, akkoriban elhangzott szavai a mai napig segítenek a napi munkában. Nem csak a lovaglás, de a tenyésztés világába is betekintést engedett számomra a ménes. Csodálatos volt, mikor a reggeli méneskihajtás után a csikós kancák a 40 holdason legeltek. Sajnos a bázis 2006-ban bezárta kapuit.
Új fejezethez 2005-ben érkeztem, mikor megkaptam életem első lovát, sötétsárga színű, bolyhos sörényű, 6 hónapos kis méncsikómat, Al-Siddiq Villámot, a tanya első patás lakóját.
2007-ben történt a csoda, beleszerettem egy pej, 2 éves kancacsikóba, Fernando Vénuszba. Megláttam kocsiba fogva, az a tüzes kis kanca, ilyen fiatalon, csurom izzadtan is úgy szedte a lábait, mintha szikrázott volna alatta az aszfalt. Áprilisban megvettük. Nem volt egy leányálom a kezdet, alig lehetett hozzáérni, hangosan hörgött, amint embert látott. Egy igazi kis sárkány volt, de szerelem volt első látásra.
Bal oldalon: Fernando Vénusz, első felülés 2008. és lovaglás 2009. Jobb oldalon: Al-Siddiq Villám belovaglása 2008-ban
2009-ben rajtengedélyvizsgát tettem, a Somogy Megyei Rendőr Sportegyesület tagja lettem.
2011-ben elvégeztem a lovas sportoktatói képzést a Kaposvári Egyetemen. Visszatértem a kezdetekhez, az egykori Zrínyi Lovasiskola, mai nevén Korona Póni Klub lovasoktatója lettem. A lovardában főként gyerekekkel foglalkoztunk, akik a Póni Klub versenyek rendszeres, eredményes résztvevői voltak országos szinten is. Emellett saját lóval rendelkező hobbilovasok és lovaik képzésével, lovak bértartásával foglalkoztam.
2016-tól tanulmányi és gyakornoki elfoglaltságom miatt a lovardai munkámat befejeztem.
2014-ben végeztem a Kaposvári Egyetemen a Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakán.
Az egyetemi éveim során a lótenyésztésbe mélyültem el, szakdolgozatomat A kisbéri félvér és gidrán lófajtáink helyzete a XXI. századi Magyarországon -a Nemzeti Lovas program tükrében címmel írtam.
2013-tól gyakornokként Janászik Andreánál, a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztők Országos Egyesületének tenyésztésvezetőjénél munkálkodtam, ahol a tenyésztésszervezési munkákba, tenyészszemlékbe, ménvizsgába is mélyebb betekintést nyerhettem.
2015. október 25-én kisbéri félvér tenyészszemlét rendeztem Kaposváron. Remélhetőleg rendszeres eseménnyé válik, s ha nem is minden évben, de kétévente megrendezésre kerülhet. Fernando Vénusz nevű kancánk bekerült a tenyésztőegyesület nyilvántartásába, II. osztályú minősítést szerzett.
Ugyanebben az évben sikeresen felvételiztem a Takarmányozási és takarmánybiztonsági mérnök mesterszakra. Fő témaköröm, melyből a szakdolgozatomat is írom a lovak féreghajtó szerekre mutatott érzékenysége. Rezisztencia vizsgálataim során több száz ló esetében vizsgálom a szerek hatékonyságát.
Szintén ebben az évben bővült a kis ménesünk, megszületett Vénusz első kiscsikója Széplak Vodka, aki teljesen bearanyozza a mindennapjainkat.
2016-tól tanyánkon minden évben napközis nyári táborokat szervezünk állatbarát gyermekek számára, betekintést nyújtva az állattartás mindennapjaiba, a tanyasi életmód szépségébe. Igyekszünk megmutatni az élet apró örömeit, mellette aktív időtöltést, szórakoztató programokat nyújtunk számukra ebben a rohanó világban.
2017 májustól a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Egyesületnél szaktanácsadási program keretében dolgozom.
2018-ban megszületett Vénuszunk második kiscsikója, Bob herceg Virtus, aki az októberi csikóchampionátuson III. helyezést ért el. Ebben az évben elkezdődött Vodka belovaglása is.
Két mén tartását hatalmas nehézség megoldani, így nehéz döntést hozva új, szerető családot kerestünk Virtusnak. Már terveztük kancaállományunk bővítését, sok-sok lovacska megtekintése után végül két Aldato apaságú fiatal kancára esett a választás, akik a tenyésztésen túl a lovasok igényét is igyekeznek kiszolgálni belovaglásuk után.
2020-as év telis tele szép eredményekkel. Széplak Vodka lovunk nem csak díjugratásban ért el sikereket, pár hónapos ugrómunka után 110-ig szerepelt a regionális ugróversenyeken, díjlovaglásban is remekelt. Fiatal díjló kategóriában minden versenyen helyezést értünk el, az 5 éves lovak ranglistájában szeptemberben 7. helyen szerepelt, egyedüli tradicionális fajtájú lóként. Minősültünk a championátusra és az OB-ra is, melyeken sajnos betegség miatt nem tudtunk részt venni.
Kancáink belovaglásuk után ősztől a haladó lovasaink alatt is szépen helyt álltak, a jövő évben reményeink szerint ők is versenyeken bontohathatják szárnyukat.
Tanulásból sem lehet sohasem elég, 2020. szeptemberében lovastúravezetői végzettséget szereztem a Pannon Egyetem képzésén.
Filozófiám
Tartom magam ahhoz, hogy bárminemű lovaglást, lovazást, lótartást csak úgy érdemes végezni, ha az ember folyamatosan fejleszti magát. Rendszeresen járok tanfolyamokra, továbbképzésekre, szakmai konferenciákra, kiállításokra.
Hozzáállásomat a lóközpontú szemlélet jellemzi. Első a ló, minden további emberi igény kielégítése csak ezután következhet és sosem a ló kárára!